Tudod
egy napon majd
mindent megbocsát az ember.
(Csak épp
semmit el nem felejt.)
– És ezen a napon
az ember megöregszik.

S egy napon majd
megtudja az ember
hogy mindenki közelebb áll a másikhoz

mint hozzá bárki is.
És ezen a napon
megérti hogy magányos.
– És azt hiszi hogy meghasad a szíve.

Aztán eljön az a nap is
amikor az ember már képes
a dolgoknak pontosan akkora
fontosságot tulajdonítani
amekkorát valójában megérnek.
S akkor a dolgokat
mellékes mozdulattal
– anélkül hogy meghasadna a szíve –
leírja a kiadás rovatba.

Ám ezen a napon valamiképp
körülbelül vége is a világnak.