Már nem fáj,
mert nem hagyom.
Ha bántani akarnak,
én már nem akarom.

Menekülök oda,
hol minden tétova.
Szívem a föld szívével
együtt dobog.
Jó ez a csend.
Csibészke zöld fűszál
csiklandozza testemet.
Bebújt a blúzomba,
azt hiszi, neki mindent lehet.
Fehér virágszál simogatja arcomat.
Hajolgat előttem és suttogja
hidd el, másképp is lehet.
Mosolygok magamba,
mennyi minden vigasztalni akar ma.
Abbahagyom gondolatom,
halkan, nagyon halkan
a csillagok énekét hallgatom.
Ujjammal a messzi égre rajzolok
titkos szavakat, szépeket.
Eljátszadozom itt magamban,
pedig fájnom kéne most
… azt hiszem ….

Már csak a bőrömig
hatolhat a fájdalom.
Ha bántani akarnak,
én már nem akarom.

MoMo
2009. június 23