Minden hónapban
egy napom a tiéd.
Előtte éjjel azon gondokozom,
mit tehetnék érted
azon az egy napon.
Beszélnem is szabad,
de csupa csacskaság
hagyja el ajkamat.
Látod most is zavarban vagyok.
Valami szépet
szeretnék adni neked,
( most csak én adhatok)
ami enyhíti fájdalmadat,
amitől érzed,
hogy érdemes élned.
Csak a szememmel
érinthetlek.
Mosolyogj egy kicsit,
de ne nevess ki, kérlek.
Elmesélem neked, hogy
néha a tükör
előtt állva nézegetem
szememet,
nagyra nyitom,
kacsintgatok,
meg hunyorgok is vele.
Vajon mikor mit üzenek véle?.
Micsoda bolondság.
Pedig te már csukott szemmel,
szavak nélkül is érzed,
hogy melletted vagyok,
minden percben féltlek.

…melegítem szobád,
melegítem ágyad,
minden vár itthon,
ez a te házad …

MoMo
2010. március 02.