„Azután mondják meg majd ők is, hogy ismertek-e engem. Dehogy ismertek! Az állatok ismerik egymást, az ember nem. Még Dzsidzsia sem ismer engem, pedig feleségem és őrzőangyalom, s nyitva előtte fiókom és szívem egyaránt. De azért nem ismer. Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.

Egy leány tanított erre engem.”

(Gárdonyi Géza)

” … nehéz kérdésre nehéz a válasz … ”

fotó: MoMo

„Megszólal egy kisharang és választ ad egy messzi hang áá bim-bamm
Naplemente, jön az este, harmatcsepp hull a kezemre áá bim-bamm”

fotó: MoMo

Így, veledlen:

nélküleddel
– egyedül sem.
Még
egyedül sem

fotó: MoMo

Hormonjaim táncikáltak éppen,
nagy cuppanást hallottam.
Ó, mi történt velem,
Erósz csibészkedik tán velem?
Na jó, hagyom magam
egy kicsit.
Ismerős ez a tavaszi szél,
tudom, hogy honnan fú.
Semmit nem tehetek ellenne.
Különben is szeretem amikor
a csillagok szebbek,
és semmi nem történik,
csak lebegek.

MoMo
2010. március 13.

Könnyű álmot hozzon az éj
Altasd el, hűs dunai szél
Aludj el
Kisember
Aludj el!

Álmodj hintát, homokozót
Álmodj rétet, kis patakot
Aludj el
Kisember
Aludj el!

Élek s hogy meddig, nem tudom

Élek, s hogy meddig, nem tudom,
meghalok, bár nem akarom,
megyek s egész utam titok:
csoda, hogy jókedvű vagyok.

/Magister Martinus – Szabó Lőrinc fordítása/

fotó: Semicolon – floating circle