mindenről te jutsz eszembe
rólad minden eszembe jut
minden rólad jut eszembe
mindenről eszembe jutsz
mindenről te jutsz eszembe

a hang… a hangot a csend szüli meg
és észre talán csak úgy veszed,
ha már vele-száll, vele zeng
szíved…

a fényt a szem fura mágusaként
úgy zárja keretbe a vaksötét,
hogy élesen álljon a kép
eléd!

sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés, amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!

míg hazaérsz,
itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén,
vagy a lét peremén, hol a hang
meg a fény elenyész,
sosem árt, ami ér, sem a rossz
sem a jó
sose kész…

a csend… a csendet a hang szüli meg
és észre talán csak úgy veszed,
ha hozzásímulsz,
s veletart szíved

sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés,amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!

míg hazaérsz,
itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén,
vagy a lét peremén, hol a hang
meg a fény elenyész,
sosem árt, ami ér, sem a rossz
sem a jó
sose kész.

sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés,
amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!

Lekívánunk egy csillagot. Én meg végre nyugodt vagyok, ahogy markolod a kezem. Vagy én a tiéd. Csak soha ne múlnánk el. Pedig el fogunk. Egyszer biztosan. A fájdalom is számolja a perceket, nem csak én.

Albert Tímea

” Föld anya, Ég anya szólj, hogy melyik az a hely
Tudod, ahol nem kell félni
Föld anya, Ég anya szánd meg a gyerekedet, ó
Nem akarok többet kérni
Föld anya, Ég anya szólj, hogy hova megy az út
Nem akarok eltévedni.”

http://www.youtube.com/watch?v=cKVznYGh2Ck

Gyermekkorunk a partról
bennünket folyni néz:
„Miféle folyam ez, mely
a lábunkig fölér? S
e magasodó gályák?
S e põre fény-verés?
S e zavar, hol a lélek
magára ismer? És
mily módja is a létnek
e van – s – volt létezés?”

És én, ki nem tudok felelni,
szeretnék egy kis árny lábához térdepelni.

/Jules Supervielle – Jékely Zoltán fordítása/

„Éppen felkelt a nap és én megláttam csöpp kis szárnyad,
Rögtön éreztem, nem tudok szállni veled… ”

Ne siess, tavasz,
még beszédem van a kicsi levelekkel,
zsengékkel, selymesekkel,
remegnek, szédülnek a szélben, –
még beszédem van a kisded virágokkal,
eddig még nem dajkáltam senkit!
Ne siess tavasz!
Még dolgom van, hidd el,
csókolni meg ölelni,
szerelembe szeretnék belefeledkezni!

Foto: Jeff Burgess