úgy szeretem, hogy
nagykabátban is vágynék
vele-aludni

Tudod
egy napon majd
mindent megbocsát az ember.
(Csak épp
semmit el nem felejt.)
– És ezen a napon
az ember megöregszik.

S egy napon majd
megtudja az ember
hogy mindenki közelebb áll a másikhoz

mint hozzá bárki is.
És ezen a napon
megérti hogy magányos.
– És azt hiszi hogy meghasad a szíve.

Aztán eljön az a nap is
amikor az ember már képes
a dolgoknak pontosan akkora
fontosságot tulajdonítani
amekkorát valójában megérnek.
S akkor a dolgokat
mellékes mozdulattal
– anélkül hogy meghasadna a szíve –
leírja a kiadás rovatba.

Ám ezen a napon valamiképp
körülbelül vége is a világnak.

„Nem kell látnod a lépcsőt. Csak tedd meg az első lépést.”
(Dr. Martin Luther King)

a moha és páfrány
nem beszélget
már nincs mit tennem
teérted
azért ott vagyok valahol
melletted

teérted
te érted

MoMo
2011. március 10.

Egy átlagos élet alatt kapott dicséretek hetven százalékát ötéves kor alatt kapjuk. Ötévesen minden, egy falat étel megrágása és lenyelése, a felöltözés, a színes ceruzával készített rajz óriási tetszésnyilvánítást arat.

Joanne Harris

„Kaptam egy doboz színes ceruzát
Hányféle színből állhat a világ:
próbáljuk ki, mert hamar este lesz.
Minden ceruza rögtön élni kezd
ha elindítom most a rajzlapon,
s a nagyvilágot ide rajzolom.”

Székely Dezső: Színes ceruzák