Csuang-ce egyszer azt álmodta, hogy repkedő pillangó, boldog és egészséges és azt se tudta, hogy ki az a Csuang-ce. Amikor felébredt, ismét igazi és valóságos Csuang-ce lett. Most igazán nem tudom, Csuang-ce álmodta, hogy pillangó, vagy a pillangó álmodta, hogy Csuang-ce. Pedig Csuang-ce és a pillangó között bizonyosan van különbség. A dolgok így meg tudnak változni.
Egyetlen egy lepke örömtáncot lejt.
Száz lepke nem felejt,
válaszol az egynek.
Körbe-körbe, repkedve
játszanak édesen,
míg ki süt a nap az égen.
Kékségében úszik az ég paplan,
az egy azt hiszi, utánozhatatlan.
Felmászik a fára,
a többi megy utána.
Együtt énekelnek,
szépen.
Kukucskál már a nap
az égen.
MoMo
2010. április 07
te ébredezel
álmunk valóság vala
ébredezem én
MoMo
kép: Larissa Kulik
………..
Egyik reggel arra ébredek,
hogy házamat ellepték
a liliputi emberek.
Sürögnek-forognak,
reggelit készítenek.
Nem hiszek a szememnek,
milyen kicsik, édesek.
Jaj, de most látom,
hogy minden olyan nagy nekik.
A szék, az asztal, a pici kifli.
Szólok egyet, kettőt, hármat,
segítenék,
de ők már a kérdésre sem várnak.
Nem kellennek itt a szavak,
teszik szépen a dolgukat.
Meddig maradnak vajon?
Felőlem itt lehetnek.
Hagyom.
Aztán egy csilingelő harangszó alatt,
eltűnnek egy perc alatt.
MoMo
2010. május 04
Már akkor hiányoztál
mikor még nem ismertelek.
Aztán harminc év veled.
Elmentél
és hiányzol nagyon,
és nincs kinek elmondanom,
hogy mit mondanak az emberek.
Nem hiszek nekik,
te mást mondtál nekem.
Jobban esik szivemnek,
ha neked hiszek.
Ha itt lennél velem,
tudom, fognád a kezem,
segítenél és mondanád,
‘Te bolond lány, ezt ne tedd!’
és hiányzol nagyon
és nincs kinek elmondanom
2010.03.29.
MoMo
„Az indiánok úgy hiszik, a szeretet körbejár. Előbb-utóbb visszakapod. Valaki mástól…
… Visszakapod.”
Vámos Miklós
Egy kötélen táncoltunk.
Ketten.
Megfeszült a húr,
lebegve szerettük az életet.
Magasan a föld felett.
Csilingeltek az égen a csillagok.
Hol a hold, hol a nap ragyogott.
Megérintettük őket.
Tűz, tánc, fény és mi ketten.
A minden.
Veszélyes játék.
Tudtuk, hogy vége,
hogy ennek is vége lesz egyszer.
Az utolsó lehellet megfagyott.
Nincs visszaút.
Őrjítő zuhanás az öröklétbe.
MoMo
2010. június 18
Úttalan úton az idõtlen idõben
valami közelít, aminek neve sincsen,
nem mozdul s közeleg.
Nemhonnan, nemhova.
Megszül-e? megszületünk-e valaha?
/Fodor Ákos/
…..
fénykép: Fotó: Lilith Art – Traumzauberland