„Rájöttem, hogy félek a csöndtől mostanában.
Ha csönd, bármikor az eszembe juthatsz,
és hogy számolok el sugárzó homlokú,
lobogó hajú, türelmetlen énemnek
a rólad való szégyenletes lemondással?”
Takács Zsuzsa
„Egyszer egy okos ember azt mondta nekem, hogy fordítsak hátat a Napnak, és nézzem meg, mit látok magam előtt. Az árnyékom volt az. Azt mondta, hogy ez nem csak egy egyszerű árnyék, hanem a lelkem megjelenése a mi világunkban. A Nap sugarai olyan erősen sütnek, hogy képesek arra is, hogy szemmel láthatóvá tegyék számunkra a saját és mások lelkét. De egyvalamit nagyon fontos, hogy megjegyezz. Mint láthatod, nem csak neked van árnyékod, nem csak az embereknek van lelke, hanem mindennek, ami körülvesz minket. A fáknak, az állatoknak, de még a tárgyaknak is… ”
A pocsolyában ballagok,
hol vannak ilyenkor az angyalok?
Énekelek, mint mindig
magamban…
„Köd előttem, köd mögöttem
Isten tudja honnan jöttem…”
Egyedül vagyok nélküled.
Oly könnyű volt minden,
mikor könnyűnek hittem.
Most oly nehéz minden.
Hiába tárcsázom
a számot,
a vonal túlsó végén
csak egy kislány hangot
hallok.
Drága kislányod.
A farsangról mesél,
meg a vámpírokról.
Hallgatom és
hiányzol nagyon.
Hallod? Ugye hallod?
Nagyon…
Még nem írtam át
a telefonban a neved,
azt hiszem, ha így hagyom
még veled lehetek.
MoMo
2010. február 13.