nincs szívem, se hangom
csak lelkem csendjét hallom

Minden út „erkölcsös”, amelyik fölfelé vezet.
S „erkölcstelen”, ha a mélységbe visz.
(Müller Péter)

Mosolyogj! Ez sokkal egyszerűbb, mint elmagyarázni azt hogy miért sírsz …

Hatalmas kagylógyűjteményem van, amit csak úgy elszórva tartok a világ tengerpartjain. Talán már láttad.:)

Meztelen jössz,
nesztelen érkezel.
Micsoda jel.
… Kértelek,
hozd el a csillagokat.
Te magad hoztad.
Mondtad:
a Nap vagyok,
neked ragyogok.

Meztelen indulok,
nesztelen érkezem.
Micsoda jel.
Kértél,
hozzam el a csillagokat.
Én magam hoztam.
Mondtam:
a Hold vagyok,
neked ragyogok.

MoMo
2009. május 07

Kicsi lány felment a hegyre,
magányra vágyott, égi szeretetre.
A cédrus már várta,
odakuporodott hát hozzája.
Behunyta szemét, várta a csodát,
magába szívta az ősz összes illatát.
Két kezét az égnek kitárta.
A hajnali fagy felengedett,
potyogtak, halkan zizegtek a falevelek.
Valami puha-pihe érintette meg.
Szíve nagyot dobbant,
könnyes lett a szeme.
Madártollak potyogtak a kezibe.
Felpillantott a fára,
meglátta, milyen
egy kék madár halála.

MoMo
2010. október 31

Én szóltam,
az egész világ egy mese.
Mindennek arca van,
… csudi édes a világ vele.
Puha és pihe
a nyuszifülnek,
kemény és érdes
a meggyfatörzsnek.
Mindennek szeme van,
lelke van,
néznek, látnak, megérintenek.
Beszélsz és visszabeszélnek.
Mosolyogsz és visszamosolyognak.

Én szóltam,
az egész világ egy mese.

MoMo
2010. május 27.

‎”A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá…, aki másnak is ad belőle.
Mert amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni, amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg. Hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik, legyen szent fény, átokká válik.
Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tied.” Hamvas Béla

ez a vers mindig megmelengeti a szivemet …