mikor egyedül vagy

a parton

én senki ne mondja

„pardon”

mikor a sírból jönnek

fel a könnyek

mikor rád simul

egy halott lélek

mikor elvesztetted

kincsedet

mikor a mondatodra

kérdőjel a felelet

akkor,

akkor megtalálod-e

helyedet?

tárgyaiddal veszem körbe

magamat

kedvenc bögrédből

kortyolgatom italomat

mély tányér

lapos tányér

ennyi maradt

tárgyaiddal veszem körbe

magamat

fájt a dalod

tengerbe dobtam hát

hangszered

.

szobámban

buborékzene simogatja

lelkemet

…………..

„Elődeink úgy hitték, hogy a dalok a csend szülöttei, akkor keletkeznek, ha mindenki megpróbál a szépre gondolni.
A dalok akkor alakot öltenek az emberek szellemében, s a felszínre jönnek, akár tenger mélyéről a buborékok, amelyek a levegőre törekszenek, s ott szétpukkannak.
Így keletkeznek a szent énekek.

Eszkimó sámán asszony

„Ablakomba, ablakomba besütött a holdvilág,
Aki kettőt hármat szeret, sosincs arra jó világ.
Lám én csak egyet szeretek, mégis de sokat szenvedek…”

watch?v=IHHzHcbgt9A

könnycseppes
virágszirom
soha nem ér földet
csak száll
ide
oda

szél fú
lampion pislog
az ágakon

hiányod
lassan
megszokom

cseresznyefa virágzik
felettem
ülök és várok
türelmesen
távolban shaolin pap
imádkozik éretted
döntened kéne

én már döntöttem helyetted

pöttyös ablakon túl
még látom árnyadat
élő halottá váltunk

általam
általad