by

… különös találkozás …

„Különös találkozás, szeretet és gyengédség,
semmi más.
Virágneve volt, szavak közt élt,
melléknevekről regélt.
Igéket nevelt, mint más a növényeket,
szép lassan megérintette a szívemet.

Nincs mindig szerelem
a szerelmi történetekben.
A szeretleket ki se ejtjük,
pedig egymást szeretjük.

Különös találkozás .. tudom,
egy parkban ült, a padon,
törékeny, ha mozdul,
galamb szárnya rebben,
a szót senki se ejti ki szebben.
Adott nekem egy könyvet,
a betűk lassan életre keltek.
Ne menj még el, maradj,
egy kis időt adj!
Ráérsz még kis virág,
mutasd meg, milyen a világ.
Adj még az életedből nekem,
maradj mellettem.

Nincs mindig szerelem
a szerelmi történetekben.
A szeretleket ki se ejtjük,
pedig egymást szeretjük.”

(Nem beszélek zöldségeket című filmből)

by

SZUFI SZÖVEGEK

Hamvas Béla fordítása

A szerelmes kopogtat a szerető ajtaján.
– Ki vagy?
– Én vagyok – hangzik a válasz.

Felelet nincs, újabb kopogás.
– Ki vagy?
– Én vagyok itt.
Az ajtó nem nyílik, harmadszor is kopog.
– Ki az?
– Én vagyok itt, te magad.
Az ajtó kinyílik.

by

…

„A szerelmesek félni kezdenek, ha simán mennek a dolgok. Feltámad bennük az érzés, hogy talán eltűnőben van a szerelem. Amikor a szerelem lecsendesül, minden elsimul. Akkor a szerelem olyanná válik, mint a barátság, és ennek megvan a maga szépsége. A barátság a szerelem krémje, legbenső lényege. Ezért csendesülj le! És ne nyugtalankodj, mert az előbb-utóbb bajt okoz. Az elme folyton bajt akar okozni, mert akkor marad fontos, ha nincs semmi baj, elveszíti fontosságát. Amikor minden csendes és békés, az elme félni kezd. A cél túllépni az elmén. Ezért segítsétek egymást csendben maradni, és megőrizni a dolgok sima folyását. Ha a másikban rémület ébred, próbálj segíteni.”
(Osho)

by

Intermezzo

Intermezzo

Valamikor réges-régen, rám talált ez a dallam,
sokáig nem ismertem, címét nem jegyeztem,
csak ott élt a szívemben – gyönyörűen szólt –
szárnyalt velem a képzelet, soha nem feledtem.
…Álomképet hozott felém, tudtam és vártam,
valaki majd válaszol, az õ szívében is nyár van;
összecseng most e kettő, az édes szerelem
és a muzsika – elvarázsolt, itt van velem.

http://www.youtube.com/watch?v=eXvrehMhfGs

Amikor hallom, olyan, mintha itt lennél még,
varázslat tart fogva, mintha nem is én lennék,
te szólnál hozzám, kezed fogná a kezemet,
selymes száddal simogatnál, édes csókokkal
becéznéd a szememet, adnál és kérnél, bíznál
és szeretnél, s akkor, eltűnne a fájó messzeség,
mert – ebben a gyönyörű, mesebéli zenében,
ott van a múltunk – a kezdet, a jelen és a vég.

/P. Pálffy Julianna/