Néha hiányzol,
néha nem gondolok rád,
néha hallom hangod,
néha látom kis szobád,
néha mennék,
néha aludnék,
néha mondanám,
mit mondani nem merek,
pedig nem nagy dolog,
csak annyi,
hogy van valahol
valaki, ki nagyon szeret.

Isten nem hivő.
A nép nem demokrata.
A víz nem szomjas.

Ó, ha cinke volnék, útra kelnék,
hömpölygő sugárban énekelnék –
Minden este morzsára, búzára
visszaszállnék anyám ablakára.

Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék,
minden bő kabátba belebújnék –
nyári éjen, fehér holdsütésben,
elcsitulnék, jó anyám ölében.

Ó, ha csillag volnék, kerek égen,
csorogna a földre, sárga fényem –
Jaj, de onnan vissza sose járnék
anyám nélkül mindig sirdogálnék.

🙂

csak, mert tetszik …

Senkinek sincs annyira szüksége egy mosolyra, mint annak, aki már nem tud mosolyogni.”

Lawrence G. Lovasik

Szappanbuborékokat fújok,
-néma cseppek magányomban-
s belé tengernyi bánatot,

szivárványgyöngysorán úszom,
mely szirmokon, ha csobban,
sötétre festi a harmatot.

Akár gyászmenet az úton,
feketén,terhét hordva,
távolban lassulón kanyarog,

szappanbuborékok, súlyok,
-szerelmes könny nyomomban-
akár csak ti, én sem maradok…