Fodor Ákos :ZENBESZÉD

Hogyan adhatnék
választ, mikor a kérdést
is csak keresem?

Néha, ott a tükör előtt,
Úgy érzem minden rendben van.
Kicsit sápadtnak tűnök talán,
De majd összeszedem magam.

Mosolyt keresek, felragasztom.
Terüljön szét az arcomon.
Egyenes gerinc, nem könnyű ám!
De másképp nem folytathatom.

Nem adom meg magam, nem lehet!
Hős vagyok, mint a filmeken.
Csak a szemem, csak attól félek!
Oda ne nézzen senki sem!

Nem haltam meg,
Csak ezentúl,
Mindig egyedül ébredsz
S nem leszek Veled éjszaka,
Amikor álmodból sírva rettensz

Nem haltam meg,
Csak ezentúl
Nem csókolom a könnyed
Ha terítesz, elég lesz egy tányér is
S már sosem lesz közös ünnep

Nem haltam meg,
Csak ezentúl
Ne félj! Ne hulljon a könnyed
Mert láthatatlanul követlek én
S ezentúl örökre így lesz

„…nem számít, hány szilánkra tört a szíved:
a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod…”

/Paulo Coelho: Dolgok, amiket megtanultam az élettől/

„Lefekvés előtt nekünk, felnőtteknek
is mesét kellene hallgatnunk, hogy
könnyebb legyen az álmunk?”
/Ferenczy Klára/

Egy tenyérből másikba. Billeg
le-fel a fél világ velem.
Hát méregess – óvjál te jobban,
mint magam megőrizhetem.

Tenyeredből a tenyeredbe –
alig érinthet bármi más.
Ha senki, te tarthatnál vissza
egységbe zártan, így vigyázz,

így félj, ítélj, emberré rendezz:
széthulltam volna védtelen.
Maradj meg, óvj annál is jobban,
mint magam megőrizhetem.