veled haltak a szivárványok
a végtelenbe sírtalak”

(Csabai Andrea)

Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.

Mikor gyöngéden járdára lépett,
édes bokája derengve fénylett.

Mikor a válla picikét rándult,
egy kis fiúcska utána bámult.

Lebegve lépett – már gyúlt a villany
s kedvükre nézték, csodálták vígan.

És ránevettek, senki se bánta,
hogy ő a szívem gyökere-ága.

Akit ringattam vigyázva, ölben,
óh hogy aggódtam – elveszik tőlem!

De begyes kedvük szivemre rászállt,
letörte ott az irígy virágszált.

És ment a kedves, szépen, derűsen,
karcsú szél hajlott utána hűsen!

„Minden, amit megtanultam és megismertem, lépésről lépésre közelebb vitt Istenhez. Ma már megingathatatlan meggyőződésem, hogy létezik Gondviselő. Csak abban hiszek, amit biztosan tudok. Ez kiküszöböli a hit szükségességét. Ezért nem azt mondom, hogy hiszek Isten létezésében – tudom, hogy Ő létezik.”

Jó Uram, aki egyként letekintesz
bogárra, hegyre, völgyre,
virágra, főre, szétmáló göröngyre, –
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz
csak nagyon-nagyon gyönge.

Mert pókháló és köd a szív,
selyemszőttes az álom,
pehelykönnyű és szinte-szinte semmi
s én erőtlen kezem
még azt sem tudja Hozzádig emelni.

De azért vágyaim ne dobáld a sárba,
ami az Óceánnak
legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!
Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz
csak gyönge, nagyon gyönge.

Egy leányka hazajött a szomszédasszonytól, akinek nyolcéves kislánya nem régen tragikus körülmények között halt meg.
– Mit keresel ilyenkor a szomszédasszonynál, van annak elég baja, Te nem hiányzol neki!
– Azért mentem át, hogy megvígasztaljam a nénit.
– Hát, gyerek létedre, hogyan tudod megvígasztalini a bánatos asszonyt?
– Az ölébe ültem és együtt sírtam vele.

„… s amikor a pillangó

megmozdítja a szárnyát, fuvallat száll az egész Föld körül;

amikor porszem esik a földre, az egész bolygó egy kicsit súlyosabb lesz,

és ha lábaddal toppantasz a Föld kissé eltér a pályáról.

Amikor nevetsz, körben terjed a vidámság, mint a tóban a vízgyűrűk, és amikor szomorú vagy,

sehol senki nem lehet igazán boldog …”

(Norton Juster)

” Fordítsd az arcodat a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül.”
(Helen Keller)

a feketét is
csak fénynél látjuk

„Csendes vagyok,
törvényszerű, ám kiszámíthatatlan,
mint némelyik jobb költemény.
– Bocsásd meg, életemnek Bármely Olvasója,
ha nem tetszem, nem értesz, nem szeretsz.”

( Fodor Ákos )