Az amerikai Eric Whitacre ígéretéhez híven április 6-án a világhálón osztotta meg “Sleep” című lenyűgöző komolyzenei alkotását, amelyet 2052 fős virtuális kórus szólaltatott meg.
A 41 éves zeneszerző és karmester a zseniális ötletről és a munkafolyamatról a www.ted.com oldalán negyedórás érdekes és egyben megható előadásában számolt be.
A gyermeki mosoly felejthetetlen pillanatokat ad az embernek…és gyógyír a léleknek! 🙂
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.
Mikor gyöngéden járdára lépett,
édes bokája derengve fénylett.
Mikor a válla picikét rándult,
egy kis fiúcska utána bámult.
Lebegve lépett – már gyúlt a villany
s kedvükre nézték, csodálták vígan.
És ránevettek, senki se bánta,
hogy ő a szívem gyökere-ága.
Akit ringattam vigyázva, ölben,
óh hogy aggódtam – elveszik tőlem!
De begyes kedvük szivemre rászállt,
letörte ott az irígy virágszált.
És ment a kedves, szépen, derűsen,
karcsú szél hajlott utána hűsen!
” Fordítsd az arcodat a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül.”
(Helen Keller)
„… s amikor a pillangó
megmozdítja a szárnyát, fuvallat száll az egész Föld körül;
amikor porszem esik a földre, az egész bolygó egy kicsit súlyosabb lesz,
és ha lábaddal toppantasz a Föld kissé eltér a pályáról.
Amikor nevetsz, körben terjed a vidámság, mint a tóban a vízgyűrűk, és amikor szomorú vagy,
sehol senki nem lehet igazán boldog …”
(Norton Juster)
a feketét is
csak fénynél látjuk
Már fáradt vagyok
megbocsátgatni – kérlek:
inkább ne bánts meg.