Én 20 voltam , Ő 47
Én párom baka, Ő párja Baba.
Én szerelmes, Ő elkeseredett.
Senki nem tudta Róla,
hisz Ő volt a világ bohóca.
A színpadon mikor fellépett,
hasukat fogták, nevettek a népek.
Mikor lejöttél, felemeltél,
könnyek a szemedben és
azt mondtad:
-Nincs sok hátra!
Nem hittem Neked.
Én már akkor sem hittem senkinek.
Azt hittem, hogy ez egy újabb vicced.

Emlékszel, amikor éjszakai műszakban
hetvencentis laticelen próbáltunk aludni
mi ketten.
Nem ment, állandóan nevettettél engem.
Potyogtak a könnyeink és olyan voltam Veled,
amilyen azóta sem leszek….
Barátként szeretni nőt sokáig nem lehet.
Éreztem öleléseden, hogy másképp dobban a szíved.
Ritkultak a találkozások, mert így akartam.
Elmúlt a varázslat.
Mindig elmúlik… minden.

Tudtam, hogy beteg vagy.
Nem hittem Neked.
Én már akkor sem hittem senkinek.
Tudom, nem vicceltél, elmentél.
Én 30 voltam, Te 57.

MoMo
2009. május 27.

‎”A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből.”
( Albert Einstein )

*Jó lenne újra gyereknek lenni,mert akkor az volt a legnagyobb problémám hogy mikor kezdődik a kedvenc mesém ” *.*

‎”Fura hogy az emberek dobálóznak azzal hogy szeretlek, és van aki ki se meri mondani mert olyan súlyos jelentése van”

„Megfogta kezem és szótlanul, mozdulatlanul ült ágyam mellett. Az emberi kéz érintése jólesett. A fájdalom elcsendesedett, s a zsongó békében, mely reám köszöntött, megnyugodva éreztem ezt az emberi kezet, amely az idegen világban, a váratlanul reám zuhant nyomorúságban érzelgősség nélkül figyelmeztetett, hogy az emberi részvét és segítség minden szörnyűség közepette is működik. (…) Arcán megjelent az a szomorú mosoly, melyet nem tudok elfelejteni: mintha tehetetlenségében mosolyogna ilyen szomorúan, mintha bevallaná…, hogy tudásának és segítőkészségének körülbelül ez a határa, ez minden, amit egy ember végső szükségben tehet egy másik emberért.” (Márai Sándor)

még
egy éjszaka
vagy kettő
vagy három
nem is tudom
várom vagy
nem várom
azt tudom
hogy remegek
miattad
érted
a kutyus megismer-e
még téged
a házunk illata
finom lesz e néked
az ágyunkban tudsz-e
aludni mélyen
mint régen
ha megkérded
mit érzek
mit válaszolok
hogy megnyugtassalak
azt tudom,
azt tudod
hogy mindig
szerettelek
a szerelem
persze múlandó
te is, én is tudom
melletted leszek
jóban rosszban
hiszen ezerszer
kimondtam
igaz nem az oltárnál
csak magamban

MoMo
2010.március

‎”Ami előttünk és mögöttünk van, az mind semmiség ahhoz képest, ami bennünk van.”