pöttyös ablakon túl
még látom árnyadat
élő halottá váltunk
általam
általad
Monthly Archives: március 2011
Féltelek …
féltelek ...
Nagyon féltelek
Soha nem hagynám ki,
hogy ne nézzem meg
a villamoson, a tereken
a nő fülbevalóját,
a gyerek mosolyát,
a férfi tekintetét.
Ma mégsem láttam semmit,
csak a földet, a betont…
A látogatás után is
veled voltam gondolatban,
éreztem minden rezdülésed,
fájdalmadat.
Csak a szemed láthattam,
ma is.
Már elhiszem,
hogy oda soha nem süt be a nap.
Te most nem láthatod milyen
a nap sugara, az ég kékje,
senki nem foghatja a kezed.
Reménykedem, hogy szívedben
érzed, hogy ki van melletted,
és ki van ellened.
Szeretnék segíteni.
Félek, nem lehet.
Az éjszakák hosszúak.
Nagyon féltelek…
Theremin
Theremin
Egyszer én is megtanulok
thereminnel zenélni,
még szeretném
a szívem dallamát
megélni.
.
Egyedül bandukolok.
Olyan mintha jönne
mögöttem
valami vagy valaki.
Hátra fordulok,
még mindig egyedül
vagyok.
Csendesnek tűnik az este,
mégis a távolból hallom,
hogy valahol
valami vagy valaki
hívogat.
Visz a lábam,
én meg megyek vele.
A kastély elhagyatott,
az ajtaja résnyire nyitva.
Megyek a hang után.
Gyertyaláng, félhomály,
valami és valaki.
Gyönyönyű.
Ezt másképp nem tudom
mondani.
Becsukom szemem
és hallgatom.
A férfi szeme lehumva.
Nem is tudja,
hogy én is ott vagyok.
Hangtalan, ahogy jöttem,
távozom.
Kísért a pillanat.
Kísér a csoda.
.
Egyszer én is megtanulok
thereminnel zenélni,
még szeretném
a szívem dallamát
megélni.