Ugye nem baj,
ha most kicsit elmegyek,
ha nem simogatom testedet,
ha nem mondok érted reggeli imát,
ha kicsit elfelejtem nevedet,
ha nem akarok mindennap
együtt ébredni veled.
El kell menjek,
hogy újra megszeresselek.

MoMo
2009.03.18.

Ma is jó éjszakát
kívánt a bánat.
Szomorú vagyok.
Már sohasem láthatlak
olyannak,
ahogy megálmodtalak.
Fájtak a szavak,
a tettek,
a meg nem tettek.
A gondolatokról
már írni sem merek.
Vigaszul rózsafát
ültettél síromra,
Te nem tudhattad
hogy ott soha
nem virágozhat
a bimbója.

Megbocsájtottam
egyszer,
kétszer,
százszor.
Azt hiszem,
Te tényleg
lemondhatsz
az ezeregy éjszakáról.

*.* *.* *.* *.* *.* *.*

tudd meg,
hogy másnap reggel
már megint úgy kelek fel
hogy nem szeretni
soha nem tudnálak

*.* *.* *.* *.* *.* *.*

még mindig ölellek Téged
én, egy mimóza lélek

MoMo
2009. július 04

” Pszichológiai kísérletek egész során bizonyították be, hogy ha például egy diákcsoportot tekintélyelvűen nevelnek, majd hirtelen átállnak a liberális-demokratikus nevelési módszerekre, akkor a csoport nem demokratizálódik, hanem megőrül. Elveszti a normatíváit, az orientációs pontjait, megbolondul attól, hogy mindent lehet. ” (Popper Péter)

azt mondtam
majd ha fagy

és fagyott

most
aztán
bajban
vagyok

MoMo
2009. január 21.

kastélyod árnyéka
kereszt
azt mered mondani
szeretsz
ez már nem más
csak
kereszt

MoMo
2010. október 28

sírásra görbült a szánk
mikor a legszebben akartunk énekelni

gyáva lett bennünk az öröm
ahogy boldogok akartunk lenni

induljunk szívünk dzsungelében
az embert megkeresni

a jóságot még ma
el kéne kezdeni

óh bennünk fénylő csillag
merj már megszületni

„Rájöttem, hogy félek a csöndtől mostanában.
Ha csönd, bármikor az eszembe juthatsz,
és hogy számolok el sugárzó homlokú,

lobogó hajú, türelmetlen énemnek
a rólad való szégyenletes lemondással?”

Takács Zsuzsa