A buddhisták egy fontos dolgot tanítottak meg nekem. Ők az „itt és most”-ban hisznek. Vallják, hogy az egyetlen valóság az, ami itt van velünk, az, ami itt és most történik kettőnk között. Ha a holnapnak élsz, ami csupán egy álom, akkor mindössze ez a megvalósítatlan álom marad neked. A múlt sem valóság, értéke mindössze annyi, hogy azzá tett, ami most vagy, nem több. Így hát ne élj a múltban. Élj a mának. Amikor eszel, egyél. Amikor szeretsz, akkor szeress. Amikor beszélgetsz valakivel, beszélj. Amikor egy virágra nézel, láss. Ragadd meg a pillanat csodáját! |Leo Buscaglia|

Ne kérdezz, ne csodálkozz, fogadd el az utat, mit az élet nyújt neked, fogadd el a tényt, hogy az elõtted álló ösvény új irányba vezet. Rázd le a miérteket és a „mi lenne, ha…” kérdéseket, s megszabadulsz kétségeidtõl. Mindegy, mi ért – az már a múlté. Bármi volt is – fontos lehetett. A múlt rövid villanás csupán. A jövõt még be kell teljesíteni. A ma, ami itt vár. Járd végig utadat, mindig csak egy lépést lépve – bátorsággal, hittel, határozottsággal. Emeld fel fejedet, s helyezd álmaidat a csillagok fölé. Lépteid hamarosan határozottá válnak, szilárdan állsz majd a földön. Sose álmodott út tárul fel elõtted, ez lesz a legegyszerûbb, legsimább ösvény, mit valaha remélni mertél. Bízz magadban állhatatosan, és vágj bele az új utazásba. Felemelõnek, gyönyörûnek találod majd, s szebbnek legmerészebb álmaidnál.
Vicki Silvers

-Emlékszel?
Függönyök mögé zártuk a napot.
Nem akartuk,
Bántott a fénye.
Másnapos ingeink gyűrődéseit,
Takartuk puha éjsötétbe.
Gyufával gyújtottam holdvilágot,
Sápadtat, szelídet, álmodót.
És bejött akkor a Göncölszekér
A szobába, s én csak álltam ott
Mozdulatlan csodálattal.
Mert tudtam, hogyha mozdulok,
Ha eloltom azt a cigarettát,
– Kialszanak a csillagok.

„Vannak közöttetek, akik azért keresik a beszédeseket, mert félnek az egyedülléttõl.

Az egyedüllét csöndje feltárja elõttük meztelen önmagukat, és szeretnének elmenekülni elõle.

És vannak, akik beszélnek, és anélkül, hogy sejtenék vagy remélnék, olyan igazságot fednek fel, amelyet maguk sem értenek.

És vannak olyanok, akik belül ismerik az igazságot, de szavakkal nem mondják el.

Az ilyenek keblében lakik a csend, amelynek ritmusa van.

Amikor az útfélen vagy a piactéren barátoddal találkozol, ajkadat a lélek mozgassa, nyelved õ irányítsa.

A hangod hangja szóljon az õ fülének füléhez;

Mert az õ lelke megõrzi szíved igazságát, miként a bor ízére emlékezünk.

Amikor a színét már elfelejtettük, és a korsó sincs többé.”

(Kahlil Gibran)

Az élet folyamatos tanulás, és az egyik tantárgy, amit meg kell tanulnunk: az emberi kapcsolatok. A világegyetem adja fel a leckéket. Ha nem tanulunk meg egy leckét, akkor azt újra feladja nekünk. Néha osztályt ismétlünk ugyanazzal a személlyel, néha pedig egy új emberrel, de a régi problémával.
Andrew Matthews