A gyermeki mosoly felejthetetlen pillanatokat ad az embernek…és gyógyír a léleknek! 🙂

Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.

Mikor gyöngéden járdára lépett,
édes bokája derengve fénylett.

Mikor a válla picikét rándult,
egy kis fiúcska utána bámult.

Lebegve lépett – már gyúlt a villany
s kedvükre nézték, csodálták vígan.

És ránevettek, senki se bánta,
hogy ő a szívem gyökere-ága.

Akit ringattam vigyázva, ölben,
óh hogy aggódtam – elveszik tőlem!

De begyes kedvük szivemre rászállt,
letörte ott az irígy virágszált.

És ment a kedves, szépen, derűsen,
karcsú szél hajlott utána hűsen!

” Fordítsd az arcodat a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül.”
(Helen Keller)

„… s amikor a pillangó

megmozdítja a szárnyát, fuvallat száll az egész Föld körül;

amikor porszem esik a földre, az egész bolygó egy kicsit súlyosabb lesz,

és ha lábaddal toppantasz a Föld kissé eltér a pályáról.

Amikor nevetsz, körben terjed a vidámság, mint a tóban a vízgyűrűk, és amikor szomorú vagy,

sehol senki nem lehet igazán boldog …”

(Norton Juster)

a feketét is
csak fénynél látjuk

Már fáradt vagyok
megbocsátgatni – kérlek:
inkább ne bánts meg.

…