(Tenyeremre tettem…)

Tenyeremre tettem a lelkem:
Nézd meg, milyen szép százlátó üveg!
De Ő gyémántokat szedett elő,
Mert Ő az embert sose érti meg.

József Attila 1924. júl. 17.

„Azok az emberek, akiknek vannak saját halottaik – akiket nem csak eltemettek, de meggyászoltak -, hordozni fogják halottaik múltját, az az övékbe beépül – talán még erősebben, mint a sajátjuk. (…) Az, aki hozzá közel álló embert eltemetett, többé már nem egészen az, aki előtte volt.” (Ancsel Éva)

http://www.youtube.com/watch?v=50bg9VFSot0

„Az lehet, hogy az életnek nincs értelme, de szappanbuborékokat fújni a gyerekeknek: ennek biztosan van.” –

Vannak dalok, mik titkosak,
Szívünk éjében élnek,
Elfojtott, néma dalai
Mély szenvedélynek.

Vannak gyöngyök, mik titkosak,
Örvény mélyén teremnek,
Becsesek, fénylők, nem valók
Az embereknek.

/Juhász Gyula/

Építek neked magamban
egy barlangot; oda bújj,
ha rosszak a napok.
S ha felépültél, olykor
te leszel menedéke annak,
aki én vagyok.

„Aki elment, nem vitte magával a napot, és nem hagyott maga mögött sötétséget. Csak elment, és minden búcsú magában hordozza a reményt. Jobb szeretni és elveszíteni valakit, mint sohasem szeretni.” (Paulo Coelho)

egy autó a ház előtt megáll.
valaki várja, de elnyomta már
éberségét sok év virrasztása.
bent alszik, míg kint valaki várja.

nem szól egyik sem, hogy hé, te,
gyere most, mert remegek érte
hogy ujjbegyem a hajadhoz érjen.
ül két csend a sötétségben.

ha el is játszanak a gondolattal
hogy majd egyszer elmennek vonattal
ketten, és nem néznek hátra.
nem mondják ki, vagy csak nagyon sokára.

Szebenyi Andrea