…”Momo mindenkit meghallgatott, kutyát, macskát, tücsköt, békát, még az esőt is, meg a szelet a fák lombjában. A maga módján minden őhozzá beszélt. Egy-egy este, ha már minden barátja hazament, még soká üldögélt magában a régi színház k…öves kör-körében, fölötte a csillagoktól villódzó ég boltozódott, ő meg csak hallgatta a nagy-nagy csöndességet. Aztán úgy tetszett neki, mintha egy hatalmas fül közepében ülne,s ez a fül a csillagmindenségbe kihallgatózna. Olyan volt, mintha halk és mégis hatalmas muzsikát hallana, s ettől a szíve elszorult. Ilyen éjszakákon különösen szép álmai voltak. S aki még mindig azt hiszi, hallgatni valakit, valamit nem különös dolog, próbálja meg egyszer, ő is ilyen jól figyelne-e?”… (MichaelEnde : Momo)