A pocsolyában ballagok,
hol vannak ilyenkor az angyalok?
Énekelek, mint mindig
magamban…
„Köd előttem, köd mögöttem
Isten tudja honnan jöttem…”
Egyedül vagyok nélküled.
Oly könnyű volt minden,
mikor könnyűnek hittem.
Most oly nehéz minden.
Hiába tárcsázom
a számot,
a vonal túlsó végén
csak egy kislány hangot
hallok.
Drága kislányod.
A farsangról mesél,
meg a vámpírokról.
Hallgatom és
hiányzol nagyon.
Hallod? Ugye hallod?
Nagyon…
Még nem írtam át
a telefonban a neved,
azt hiszem, ha így hagyom
még veled lehetek.

MoMo
2010. február 13.