Hogy nem látlak többé, jól van így,
Nem fátyolozza a távolságot közeled,
Messze van minden és hideg.
Egyszer majd nevedre a számat elhúzom,
Egyszer majd csuklómmal az ablakot betöröm,
S a tárgyak üres szeme szánalommal megtelik.

Hogy nem látlak többé, jól van így.