kép: Larissa Kulik

………..

Egyik reggel arra ébredek,
hogy házamat ellepték
a liliputi emberek.
Sürögnek-forognak,
reggelit készítenek.
Nem hiszek a szememnek,
milyen kicsik, édesek.
Jaj, de most látom,
hogy minden olyan nagy nekik.
A szék, az asztal, a pici kifli.
Szólok egyet, kettőt, hármat,
segítenék,
de ők már a kérdésre sem várnak.
Nem kellennek itt a szavak,
teszik szépen a dolgukat.
Meddig maradnak vajon?
Felőlem itt lehetnek.
Hagyom.
Aztán egy csilingelő harangszó alatt,
eltűnnek egy perc alatt.

MoMo
2010. május 04