Gyermekkorunk a partról
bennünket folyni néz:
„Miféle folyam ez, mely
a lábunkig fölér? S
e magasodó gályák?
S e põre fény-verés?
S e zavar, hol a lélek
magára ismer? És
mily módja is a létnek
e van – s – volt létezés?”

És én, ki nem tudok felelni,
szeretnék egy kis árny lábához térdepelni.

/Jules Supervielle – Jékely Zoltán fordítása/