Én 20 voltam , Ő 47
Én párom baka, Ő párja Baba.
Én szerelmes, Ő elkeseredett.
Senki nem tudta Róla,
hisz Ő volt a világ bohóca.
A színpadon mikor fellépett,
hasukat fogták, nevettek a népek.
Mikor lejöttél, felemeltél,
könnyek a szemedben és
azt mondtad:
-Nincs sok hátra!
Nem hittem Neked.
Én már akkor sem hittem senkinek.
Azt hittem, hogy ez egy újabb vicced.

Emlékszel, amikor éjszakai műszakban
hetvencentis laticelen próbáltunk aludni
mi ketten.
Nem ment, állandóan nevettettél engem.
Potyogtak a könnyeink és olyan voltam Veled,
amilyen azóta sem leszek….
Barátként szeretni nőt sokáig nem lehet.
Éreztem öleléseden, hogy másképp dobban a szíved.
Ritkultak a találkozások, mert így akartam.
Elmúlt a varázslat.
Mindig elmúlik… minden.

Tudtam, hogy beteg vagy.
Nem hittem Neked.
Én már akkor sem hittem senkinek.
Tudom, nem vicceltél, elmentél.
Én 30 voltam, Te 57.

MoMo
2009. május 27.