Szilágyi Domokos: Bűnöm: a szépség

 Ha valami gyönyörűség ér
– szép könyv, szép festmény, szép zene -,
 mindig úgy érzem: szólni kéne,
 … hogy kiáltani kellene, nyomaszt a bűn
– s a versíráshoz ez ad szívet, agyat, erőt
-: hogy hibámból vagy bárhogy is,
 de eltitkolom mások előtt,
 hogy nemcsak nekem van jogom rá
, nem szép a szép,
 ha csak magam gyönyörködöm benne
— mi célja, mi értelme,
mi haszna van a fénynek,
 hogyha véka rejti, a virágnak,
 ha télikert börtönében él eldugottan,
 a dalnak, ha nem hallja meg senki;
– nyomaszt a bűntudat, s ő késztet arra,
 hogy legyek antenna,
 melyen át a szépség eljut hozzátok,
 emberek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük